Vizet az elefántnak

Szegény Robert Pattinson jól megjárta az Alkonyat című filmmel, nem volt részéről egy jó választás, persze ezt nem tudhatta előre, hogy ezzel a vámpír sztorival jól megszívja majd. De nem szeretnék harapósan fogalmazni, annál is inkább, hogy bennem nem keltett akkora unszimpátiát a vegetáriánus vámpíros filmötlet, mint sokakban.  Persze ez nem egy interjú a vámpírral, és Bella bamba tekintete, és az ahogy hezitál nekrofil vagy animalszex között, az valóban sok.

Viszont jelen filmanyagunkban nincs szó semmiféle földöntúli misztikus szerelemről, bamba tekintetű lánykáról, aki szerelmes a félholt, szókincsekben szegény, citromba harapott ajkú csillogó patisszontökbe. 

 Az alap sztori tehát az, hogy a sors iróniájaként, Pattinson ezúttal nem Edward hanem Jacob, de nem roma. Állatorvosnak tanul, de nem fejezi be, mert szülei halála megváltoztatják addigi életét. Elkeseredésében útnak indul a síneken, mint József Attila, ahol is felkapaszkodik egy vagonba, ami tulajdonképp egy vándorcirkusz. S mert színház az egész világ, ő is könnyen alkalmazkodik, csatlakozik a társulathoz. Állatorvosi tevékenysége következtében idomár szerepet kap Rosie nevű, a nehezen kezelhetőnek titulált elefánt betanításában. Mindeközben egyre közelebb kerül érzelmileg Marlena-hoz, aki a karizmatikus cirkuszvezető, August felesége. Mivel főhősünk úgy látja, hogy ez az élet boldogtalanságot okoz Marlena-nak, a szerelemtől vezérelve jobb életet szán Neki.

Érdekes film, érdekes helyzetekkel, ahol is főhősünknek nemegyszer kellett bevetnie kreativitását. Ennek köszönthetően, több helyzetben is kivágta magát. Meglepő erényessége, hiszen a cirkuszban vannak ám ledérebb lánykák is, akik külön bevételi forrást jelentenek, még inkább szimpatikussá teszi karakterét.

Itt egy az egyben érvényesül a meglátni és megszeretni szisztéma, hiszen Marlena szépsége jelentősen kimagaslik a többé lányétól, illetve ő kapja a legfőbb szerepet.

Cristoph Waltz játékát a Becstelen brigantik óta kedvelem, hiszen itt ismerkedtem meg vele leginkább. Az általa megformált August karaktere érdekes kettős személyiség játékát nyújtja helyenként. 

A történetben szépen kibontakoznak a személyiségek, barátságok születnek, és lassan kirajzolódik mindenki motivációja. Egy kellemes kosztümős életrajzi jellegű film. Talán a vége volt nekem kicsit gyors, de erről nem írnék, hiszen nem szeretném lelőni.

Bátran ajánlom mindenkinek ezt a kellemes, időutazást, ahol végre Pattinson nem a napfénytől ragyog, és mi sem sápadtan fogunk felállni a végén, hogy: - Úristen, mi volt ez?

A jó hír a könyvek szerelmeseinek az, hogy ez a film is könyvadaptáció. Így ha valaki szeretné olvasni a film előtt vagy után, vagy csak az érdekli, kis utánajárással megszerezheti.