Gyönyörű zöld

Vajon hova tart most a világ ebben a nagy technikai fejlődésben? S a technikai fejlődésben miért nem fontos szempont a környezettel való harmóniára törekvés? Miért van az, hogy csak gyűlnek a kérdések, amikre belül tudjuk a választ, de a világ vezetői nem törekednek erre? Illetve törekvéseikben még csak nyomát sem látni, hogy efelé haladnánk?

Vajon a vallás miért csak eszköz, és a környezetszennyező energiatermelés még miért van jelen? Nem tudunk jobbat?

Számtalan ilyen, és ehhez hasonló kérdés futhat át a megoldást keresők agyán. Az ébredés a tudatos életforma felé önmagunk érdeke. Mert jelenkori civilizált, technológiai és még inkább pénzközpontú társadalmában a boldogság valóban kék madárként illan el. Elég csak bekapcsolni a televíziót, ahol minden nap negatív hírekkel bombáznak minket, és a reklámok minden bajra kínálnak valamiféle gyógyszert, aminek aztán még több mellékhatása van.

Nem beszélve az élelmiszer minőségének romlásáról, a tartósítószerekről, és egyéb lassan ható mérgekről. Aztán ott vannak a védőoltások is, érdekes hogy egyre inkább ezeknek sem pozitív a megítélésük, talán nem ok nélkül.

Ha a szívembe nézek, egy jobb világot szeretnék, egy nem pénz-orientált, egy nem társadalmi kirekesztéssel járó, anyagi javakkal megkülönböztetettet.  Ebben a világban nem lenne helye a környezetszennyezésnek, az elnyomásnak, és az agressziónak.

Természetesen első hallásra mindez utópia, hiszen többségünk nem elég tudatos, hanem jól programozott birka. Az elbutítás a hatalom fegyvere, ember ne gondolkozz!

Minél nagyobb az elkeseredés annál inkább nemzeti összefogásra lenne szükség, persze ehhez nemzet kell, önérzetes és büszke.

Tegyük fel, hogy megvan ez a nemzet, hogy az emberiség többsége az egységes jobbra vágyik. Vajon akkor Mi a következő lépcsőfok? Hogyan is eszközölhető a változás, ha nem a régmúlt forradalmait idéző megmozdulásokkal?

A félelem kordában tartja a szellemet, és igyekeznek ezt palackba zárni., igaz néha leveszik a kupakot, de ez csak a szabadság illúziója. A szellemi kiteljesedés másik akadályozó tényezője a felgyorsult élet, hajtunk és rohanunk mindig, de miért is valójában? Azért, hogy ki tudjunk fizetni minden számlát, legyen mit enni, és a gyermeknek tanulásra, és ez elveszi a családban a felnőtt erőforrások jelentős idejét. A családi harmónia, és a beszélgetések hétvégére tolódnak többnyire, mert az úgynevezett hétköznapi taposómalom egymás melletti pihenést tesz lehetővé, mert az a látszat, az elvárás, hogy ezt kell tenni.

De ha logikusan átgondoljuk, hogy valóban csak azért kell gyermeket nemzenünk, hogy majd Ö is ilyen önfenntartó, egyéni kiteljesedését megnyirbáló társadalom robotja legyen, akkor látjuk, hogy itt valami nagyon nem stimmel.

Biztosan nem én vagyok az első ki megfogalmazza ezeket a kérdéseket, kihagyva még pár fontosat, de mindezt felvezetésnek szántam egy nem mindennapi filmhez, melyet érdekes mód be is tiltottak. A cím senkit ne vezessen félre, nem a drogfüggőségről szól. :)

Főhősnőnk egy távoli bolygóról érkezik, ahol a mienknél előrehaladottabb életszemlélet uralkodik a bolygón, és természetbarát életmód. Hozzá kell tenni, hogy a természet is nagyon barátságos, mert azon a bolygón csak egy évszak van, és az mindig meleg. A folyók ihatóan tiszták, a levegő nem szennyezett, de nincs playstation, számítógép persze számító ember sem, autó vagy más nyersanyagpusztító gépezet. Viszont az emberek agya rendkívül fejlett, sokat, szinte mindig tanulnak, és több száz évig élnek. Ebből az utópisztikus társadalomból látogat a földre főhősnőnk, akit küldött szerepet tölt be, ugyanis szeretnék ellenőrizni, hogy sikerült e továbbfejlődnünk az érzelemmentes, pénz és elnyomás alapú rendszerből. Mila képes átadni tudását telepátiával, és ha bajba kerül megvilágítani az emberek elméjét, ami sokként éri őket. Így keveredik majd különféle, érdekes kalandokba, amiről többet nem is árulnék el.

Ha valóban igazak azok a dolgok amikre az összeesküvések utalnak akkor talán érthető, de mégis fura. Főleg azért mert a filmben szereplő fejlettebb emberközösségben nem látok minden ilyen irányú változást indokoltnak. Valóban jó lenne egy ilyen természetbarát életközösség, de vajon ennyire le kellene menni az alapra? Hányan élnétek így szívesen? Az én véleményem az, hogy azért a mostani civilizált életmódunkban is vannak olyan tárgyaink, vagy legalábbis fejlett előállítási módjaink, amiket lehetne ötvözni a természetbarát életmóddal. Persze a film mentségére legyen mondva, hogy nem mai darab, hanem egy 1996-os vígjáték. Lehet, hogy akkor vicces volt, mindenesetre mai szemmel igencsak elgondolkodtató. Bátran ajánlom mindenkinek ezt a kellemes utópisztikus elképzelést. Akinek van kedve beszélgetni, vitázni a filmről, az megteheti ha hozzászól a cikkhez.