A mai fiatalság mit törődjön egy hatvanhat éves morgós öreggel nem igaz? De mi van ha ez az öreg egy elragadó, fiatalos lendülettel és egyedi látásmóddal rendelkező egyed, aki az első dialógusa után óhatatlanul magával ragadja a figyelmünket?
Bizonyára többetekkel esett már meg ilyen, és nem is olyan régen jómagam is áldozatául estem egy ilyesfajta esetnek. Bár itt nem konkrét személyről, hanem inkább személyekről lesz szó, és az évek száma a film életkorát jelöli mintegy Krisztusi kor megduplázása. A film szó szerint isteni, és duplán az mivel nem szállt el felette az idő, bár meg kell valljam nektek, hogy magamtól nem vitt volna rá a hajlam, hogy megnézzem.
Kedves Thera vett rá és eleinte nem fűztem hozzá sok bizodalmat. ( Mármint nem a kishölgyhőz hanem a fekete-fehér filmhez, de aztán mégiscsak kiszínezte a napunkat.)
Mozik terén nem szoktam retrozni, mert sokszor csalódtam már gyermekkori kedvenceim újranézésekor, hogy már nem olyan ütős az élmény. (Kivéve a Vissza a jövőbe c. filmremeket.)
A szóban forgó amerikai história túl jó pár X éven is jól tálalja a morbiditás és a humor elegyét. Az akkori színészi játék és teljesítmény még mindig átjön, ami irigylésre méltó és egyben elgondolkoztató is. Ha vesszük a fáradtságot és esélyt adunk neki túllépve, hogy nem lesznek CG animációk és „spesöl” effektek valamint matrixos lassítások sem, ráadásul inkább történetbeli mintsem látványbeli humorról van szó, akkor gazdagodhatunk egy régi, de számunkra mégis újfajta humorral amiről kár megfeledkezni. Nézzük hát miről is szól e matuzsálemkori filmtekercs:
A nagynéni alakításokat nem nagyon szoktam megjegyezni, kivételt képez a Pókember című film filmben May néni, Ő igazán belelopta magát a szívembe. A szóban forgó műben viszont a Brewster-nővérek viszik a prímet, akik titka gondoskodásuk nem mindennapi megoldása az életunt idősekről. Unokaöccsük Mortimer erről mit sem sejtve látogatja meg őket elújságolni a hírt, hogy igaz, hogy eddig a párját ritkította de megszólalt a szíve (vagy nem akarta elverni a pénzét a kuplerájban) és el kívánja venni Elaine-t, meglepődve és örömmel fogadják a meglepetést az idáig facérságot hirdető Mortimertől.
A meglepetést hamarosan viszonozza a két nagynéni és akaratlanul is beavatják az öcsköst a titkukba amihez nem kell sok, csak sütemény borocska és egy kis arzén. A két idős asszony megszállottan és elszántan szállt szembe az idősek depressziójával és szó szerinti fizikális megoldást kínálva kísérik őket örök álomra. Éjjelente viszont megadva a módját elföldelik pincéjükben Mortimer személyiségzavaros öccse segítségével, aki azt hiszi magáról hogy Ő az elnök Theodore Roosevelt és építi a Panama csatornát ami eltemeti a halottakat akiről azt feltételezi, hogy betegség áldozatai lettek. A nénikék a világ legtermészetesebb módján tálalják ezt az uncsiöcsinek, aki ettől szinte infarktust kap, és még erre rá is tesz egy lapáttal a sötét ügyletű és nem túl finomkodó bátyó megjelenése is.
Helyzetkomikumból lesz elég, és a jövőben biztos kutatok még majd hátha találok még hasonló értékes antik darabot. Egy dologra viszont felfigyeltem, és ez inkább csak megállapítás. Egy ilyen film a mai világban nem lenne egyáltalán nagy költségvetésű, csak egy titka lenne, az alakítás hitelessége!
Szívesen venném ha a magyar stúdió törekedne az ilyenekre és próbálná meg a mai trendi inkább idióta mintsem szórakoztató vígjáték stílust majmolni. Persze tudom, hogy ez számukra nem lesz irányadó.
Ha kikapcsolódásra vágytok nézzétek meg bátran és írjátok le Ti is a véleményeteket. Hisezn ez egy igazán kellemes, kacagtató film, és aki nem ért ezzel egyet annak a számára van egy kis sütim finom bodzaborral aminek az eszenciáját egy kis arzén teszi igazán pikánssá.
Természetesen csak viccelek, nem vagyok ennyire gyilkos hangulatban, további jó szórakozást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése