Endhiran – Chitti csitulj!

Valami megmagyarázhatatlan okból mindig is szerettem a robotos filmeket, főleg azokat ahol már öntudatra ébrednek, mint a Mestersége Értelem, vagy a 200 éves ember, de akár az ezeknél is frissebb Én a robot címűben. Gyermekkorom nagy kedvence a Robotpárbaj azaz az I love you Maria. 
Mostanában egy nem mindennapi csemegébe kóstoltam bele, amit aztán a teljes mű megtekintése követett. 
Érdekes, hogy néha az ember nem csak amerikai angol, vagy francia jobb filmekkel találkozhat, hanem bizony akadnak indiai meglepetések is. 
S bár eleinte szokatlanok a szemünknek talán nem túl megszokott kinézetű emberek, de biztosíthatlak titeket, hogy a történet és a látványvilág mindenképpen kárpótol.

A film „megaprofesszora” Dr. Vaseegaran (Rajnikanth) megalkotta a tökéletes acélembert aki rendkívül ellenálló, okos és gyorsan tanul, ám a morális döntések és az érzések nem szerepelnek az erényei között. Ezért a legfőbb tanács nem engedélyezi Chitti használatát, mert rossz kezekbe kerülve elszabadulhat az irányítás. De Vaseegaran nem adja fel, és mesterséges idegrendszerét tökéletesíti Chittinek, mesterséges neuronokat kap.
Ezáltal ismeretlen emberi tulajdonságokkal vértezi fel, mint harag, elégedetlenség és a szerelem. Mindezzel nem is lenne baj, ha ezt Dr. Vaseegaran is megfelelően tudná kezelni, de agyát elönti a féltékeny indulat, és szétveri Chittit ám itt még nincs vége.

Számomra a film tartalmazott vicces elemeket is, és nagyon sok érdekességet amitől igazán nem az a hétköznapi akciófilm. A táncos dalbetétek talán nem illetek bele annyira mint a Krissh vagy a Koi Mil Gaya esetében, de azért elviselhetőek. 
Ez is olyan mint egy görbe tükör az amerikai filmgyártásnak. Ráadásul a jól fel van építve a dramaturgia is véleményem szerint.
A trükkök esetében néhol elég felemás az érzés, sajnos sokszor nagyon látszanak, de még így sem hagyjuk abba a nézést, mert annyira elvont a mi szemünknek a történet és emiatt érdekes is. Az ötletes kivitelezés egyszerűen nem engedi meg hogy kikapcsoljuk
A film maga 3 órás, tartalmaz pár felesleges elhanyagolható jelenetet, de ez biztos a kultúrabeli különbség miatt érződik.

Sokáig ellenérzésem volt a megalkotó és a teremtménye kinézetével, de aztán megszoktam. 
Az biztos, hogy egy igényes robotos filmről van szó, kicsit a Paul űrlényparódiához lehet hasonlítani, bár az viccesebbre vette a figurát, itt azért akadnak véresen fájdalmas jelenetek is.
A végére néminemű konklúzió is levonható, és bizony kellemes szájízzel tekinthetünk a stáblistára.
Természetesen visszaköszönnek a paródiai alapjai úgy mint: Terminator, RoboCop, Matrix, Transformers és társai. Szóval aki nem akar berozsdásodni annak érdemes egy próbát tenni vele, csak olajozottan!