A vadászat

Vajon miért van az, hogy az emberek sokszor jobban elhiszik a negatívumokat, mint a pozitív dolgokat? Elvileg ugyanannyira lehetek boldog, és lehet szép az életem, mint amennyire nem. A gondolkodásmódommal meghatározhatom az életminőségem, és a kisugárzásommal pozitív embereket vonzhatok a környezetembe. Igaz?

Szerintem inkább az van, hogy a pozitív tulajdonságra leszek fogékony, ergo a kevésbé pozitív emberek negatív tulajdonságait sem veszem fel úgy, elvégre az nem az én ingem. Szorongjon csak Ő benne. Természetesen szívesen adok Neki tanácsot ha kér, de ez már egy másik történet.

Mégis a legtöbb ember eleve bizalmatlan, vagy legalábbis könnyen meginog. Persze vannak rendkívüli esetek, de olykor elég egy felbukkanó ex, rosszat akaró testvér vagy szülő, és a gyengébb akaratú partner vagy barát elbizonytalanodik. Sajnos a megítélés velejárója ez, és ezt egy pozitív személy sem biztos, hogy megfelelőképp tudja kezelni.

Jelen filmanyagunk is a kirekesztésről szól, egy tabutémát feszegetve olyan érdekes témát tár elénk, amit bizony ember legyen a talpán, aki jól kezel a történet bármely szereplőjeként.

Természetesen a film lepergése után nézőként könnyen lehet majd „okos” kijelentéseket tenni, de talán éppen ezért is jó ez a dán film.

Lucas (Mads Mikkelsen) egy lelkiismeretes, és kiváló óvóbácsi, aki közvetlenségével és játékos magatartásával minden gyermek szívébe ügyesen belopta magát. Nehezen viseli fia távollétét, ami a nemrég bekövetkezett válása következménye. Viszont magányán old, hogy az egyik munkatársnője szemet vetett rá, és hamarosan randizni kezdenek, úgy tűnik fiát is láthatja végre.

A pozitív eseményeket megzavarja viszont az egyik kislány félreérthető megjegyzése, majd összezavarodottságában, félelmében már az Őt vallató felnőttek szájába adott mondatokra való igenlő magatartása. Lucas hamar kirekesztetté válik gyermekmolesztálás vádjával, ami előtt főszereplőnk csak hitetlenkedve áll, majd saját bőrén érzi ennek kegyetlen következményeit.

Elgondolkoztatóak azok a módszerek, amikkel a filmben találkozni fogunk, mind az óvónő, a talán pszichológus, és a többi gyermek szülője részéről. Vajon hol kezdődik a méltóság, és mik azok a tettek amiket megengedhetünk magunknak, és miket nem?

Nagyon jók a színészek, a kislány is meglepően élethűen játszott, és ahogy így utólag visszagondolva nem is tudom, hogy tudták rávenni erre ilyen hitelességre ezt a törékeny gyermeket.

Természetesen az, hogy a gyermekek nem hazudnak hatalmas túlzás, mert azért mint tudjuk a gyermekek sok esetben félelemből, dacból vagy csak azért mert nem ismerik a dolog súlyát, néha megesik, hogy mást állítanak mint a valóság.

Szögezzük le ez a dráma sem hibátlan, lesz amikor érthetetlenül kapkodjuk a fejünket és tudjuk mi másképp cselekednénk. Vajon tényleg tudjuk? Nehéz megmondani mikor és hol, éppen milyen magatartás a helyes. 

Nehéz erről a filmről úgy beszélni, hogy ne áruljuk el a cselekményt.

Érdekes lesz azok megvető pillantásával találkozni, akik maguk sem fedhetetlenek, de ugye az életben is pont így van. Biztos vagyok benne, hogy voltak már és lesznek is ilyen félreértések, és abban is, hogy senki nem szeretne hasonló helyzetbe kerülni. Ez egy mindenkinek ajánlható dráma, már csak a tanulság miatt is, amit jó esetben mindenki megfogalmaz magában a film végére.