Derengjen a fény, hogy a vér és húscafat önmagában nem ízletes elegy
nekem. Jöjjön az isteni szikra, mért kevés az ha széjjeltépett darabok
kenik szét nedvüket képi megjelenítőmön.
Nem vagyok egyen egyed, azaz
militarista, így nem érzem át azt a katonás bájt, ahol egy késsel vagy
más vágásra alkalmatos célszerszámmal vágják ki-s le a szerveket,
szúrják le egymást menekülve sikoltozva rémülve, és közben
irracionálisan védekezve, avagy jön a rettenet és a "júj de félek"-től a
földön fetrengve várva a halált. Számomra az a tetszetős, ha az
elbeszélt cselekmény nem merül ki a puszta ritkításban, mert nem vagyok
egy makacs apacs ki skalpvadász módon vérben fürödne dzsakudzijában .
A további mellébeszélés helyett elbeszélném lelkesedésem fő okát, mi
kiváltotta belőlem, hogy újra nyughatatlan kisgyermekként lelkendezve az
orrotok alá nyomjam ezt. :)
Müzli féle csemegeként hintem magvas mondandómat, melyből aki ügyes ügyesen szemezget nem nézhetik madárnak.
Nem
akarom, hogy bárki is popsifej módjára a külső alapján vonja le a
konzekvenciát, és ez alapon intsen sziát a filmnek, hiszen ez több
annál, mint aminek látszik.
Bár kétségtelen, hogy a Hibrid (Splice) üdvöskéje egy választóvonalat képez nem csak a saját fején, de a
filmezők táborában is. Az fogja a sátorfáját és álljon odébb, aki a
horrorban nem szereti ha esetleg tartalmi mondanivalóval is találkozik,
és morális döntésekkel valamint ha ésszerűbben reagálnak a szereplők és
nem buta Barbie-ra hajazó szőkeként sipítozva menekülnek.
„Szóval
a sztori mamár mindenkinek ismerős”, kell hozzá jó sok pénz meg egy
aprócska hős, de most nem csak a sztori nő fel benne hanem a főszereplő
is.
Figyelem a blog további része mogyoródarabkákat és
spoilertörmelékeket tartalmazhat, emészteni és ülve folytatni az
olvasást mindenkinek csak saját felelős segge teljes tudatában
ajánlható. Ha kockázni akartok, vagy mellek hatása alá kerülni, akkor
keressétek fel konzolotokat vagy a barátnőiteket.
Érdekesnek
tartom, hogy egyes filmelemző oldalon megnyilvánulnak a hozzászólók, sok
esetben már az is horror, így nemegyszer megesett, hogy nem tudtam
eldönteni kinek is van igaza, vagy ki az aki inkább csak vérszemet kapva
védi az álláspontját ülve a monitorja előtt. (Néha teljesen szellemi
tolószékessé amortizál már az, hogy végigküzdjem magam a betűk
ármádiáján.)
Nem vágom gógyiból, hogy kinek mitől jó egy film,
de azt tudom, hogy én elég finnyás vagyok ilyen téren, és ez nem a
kényes gyomrom miatt van. Különcség, hogy nekem különös érzékem van
ahhoz, hogy megtaláljam az elvontabb filmekben is azt ami elvonja az
ember figyelmét az élet zűrjeitől, és mint az utcán eldobott orbit
magával ragad.
Na szóval nem kellett lekötözni lasszóval, mivel eleve szeretem a „szájönsz fiksönöket”.
A
sztori egy tudós párról szól akik úgy módosítják az állati DNS-eket,
hogy egy új erősebb életformát hoznak létre, de ezek sajnos dizájn terén
erősen elmaradott dundi gilisztákra hasonlító fejlettebb verziók.
Az
akaratos szőke menyecske teljesen beindult a dologtól, és mivel
észrevétlenül elfojtotta szexuális ösztöneit így a fellációt csak az
élettől kapott észrevétlen, ami majd az izgalom közben csak fokozódni
fog.
Fogta magát és szinte akaratosan rávette kedvesét
bujálkodás helyett, hogy ha már nem engedték meg nekik, hogy emberi DNS
mintán próbálják ki a cuccot, ők akkor is megtegyék ezt titokban. A
„Cyrano”-ra hajazó férfi megszimatolta, hogy ebből baj lehet, de mivel
nem akarta, hogy kedvese megorroljon rá ezért engedett. (Benne még a
hormonok is dolgoztak erre később tanúbizonyságot szolgáltat a film,
szerencsére gusztusos határok keretein belül és nem kellett szembesülnöm
a minden filmben szinte kötelező funkció nélküli férfiseggel.)
Természetesen három-négy sikertelen kísérlet után az egyik gént
sikeresen keresztezik a kísérleti anyaggal, és már jöhetett is a
mesterséges megtermékenyítés. Meglepően rohamosan fejlődik az egyed, és a
szülés sem mondható rendhagyó unalmas bábáskodásnak.
A szőkére
hamarjában rájön a babáskodási hajlam, és a fiúját az orránál fogva
irányítva ráveszi a titoktartásra, s az mivel a szerelem vak eldöntötte,
hogy Ö maga is az lesz.
Ennyit elég lesz a szátokba rágni, talán
ezután önállóan haraptok rá és nézitek meg a végkifejletet és a
kifejlett csini női egyedet, aki tesz még egyet s mást.
Elárulom,
hogy van benne minden ami egy jó filmhez kell, feszültség és most nem
az elektromos berendezésekre gondolok, izgalom ami nem csak fülledt
erotikából áll, és vér is akad értelmesen nem tamponálva, és nem
utolsósorban olyan ami egyeseknek fájhat is: gondolkodtatásra késztet, a
és szikeként vághat belénk a felismerés, hogy így is lehet horrorfilmet
csinálni!
Természetesen miután megszemléltem és mivel eléggé
felkavarta nálam a port és az állóvizet, mégsem lett sár, fogtam magam
és megnéztem hogyan vélekednek a port.hu-n humanoid társaim, de
csalódottan konzekvenciáztam, hogy bizony egyesek csak bután mint egy
orángután lehúzták, na nem a wc-t, mert amit oda kellett volna üríteni
azt a fórumban kenték szét.
Tisztelet a kivételnek, akinek inge az meg vegye le és mossa ki. :)
ezt a filmet mindenféle kritikák és nézők nagyon lehúzták, ezért annak idején kicsit félve néztem meg. de nekem tetszett. mondjuk ez részben annak is betudható, hogy kicsit elfogult vagyok Sarak Polley irányába (még gyerekszínészként láttam először a Váratlan utazás című sorozatban :-)
VálaszTörlésde szerintem ez a film tőle függetlenül is jó lett. bár a végén a változást hülyeségnek tartottam, mert ez az élővilágban nem így működik. ehhez kell egy kiváltó ok, ami a filmben nem volt meg.