Derengjen a fény, hogy a vér és húscafat önmagában nem ízletes elegy 
nekem. Jöjjön az isteni szikra, mért kevés az ha széjjeltépett darabok 
kenik szét nedvüket képi megjelenítőmön.
Nem vagyok egyen egyed, azaz
 militarista, így nem érzem át azt a katonás bájt, ahol egy késsel vagy 
más vágásra alkalmatos célszerszámmal vágják ki-s le a szerveket, 
szúrják le egymást menekülve sikoltozva rémülve, és közben 
irracionálisan védekezve, avagy jön a rettenet és a "júj de félek"-től a 
földön fetrengve várva a halált. Számomra az a tetszetős, ha az 
elbeszélt cselekmény nem merül ki a puszta ritkításban, mert nem vagyok 
egy makacs apacs ki skalpvadász módon vérben fürödne dzsakudzijában .
A további mellébeszélés helyett elbeszélném lelkesedésem fő okát, mi 
kiváltotta belőlem, hogy újra nyughatatlan kisgyermekként lelkendezve az
 orrotok alá nyomjam ezt. :)
Müzli féle csemegeként hintem magvas mondandómat, melyből aki ügyes ügyesen szemezget nem nézhetik madárnak. 
Nem
 akarom, hogy bárki is popsifej módjára a külső alapján vonja le a 
konzekvenciát, és ez alapon intsen sziát a filmnek, hiszen ez több 
annál, mint aminek látszik. 
Bár kétségtelen, hogy a Hibrid (Splice) üdvöskéje egy választóvonalat képez nem csak a saját fején, de a 
filmezők táborában is. Az fogja a sátorfáját és álljon odébb, aki a 
horrorban nem szereti ha esetleg tartalmi mondanivalóval is találkozik, 
és morális döntésekkel valamint ha ésszerűbben reagálnak a szereplők és 
nem buta Barbie-ra hajazó szőkeként sipítozva menekülnek.
„Szóval
 a sztori mamár mindenkinek ismerős”, kell hozzá jó sok pénz meg egy 
aprócska hős, de most nem csak a sztori nő fel benne hanem a főszereplő 
is.
Figyelem a blog további része mogyoródarabkákat és 
spoilertörmelékeket tartalmazhat, emészteni és ülve folytatni az 
olvasást mindenkinek csak saját felelős segge teljes tudatában 
ajánlható. Ha kockázni akartok, vagy mellek hatása alá kerülni, akkor 
keressétek fel konzolotokat vagy a barátnőiteket.
Érdekesnek 
tartom, hogy egyes filmelemző oldalon megnyilvánulnak a hozzászólók, sok
 esetben már az is horror, így nemegyszer megesett, hogy nem tudtam 
eldönteni kinek is van igaza, vagy ki az aki inkább csak vérszemet kapva
 védi az álláspontját ülve a monitorja előtt. (Néha teljesen szellemi 
tolószékessé amortizál már az, hogy végigküzdjem magam a betűk 
ármádiáján.) 
Nem vágom gógyiból, hogy kinek mitől jó egy film,
 de azt tudom, hogy én elég finnyás vagyok ilyen téren, és ez nem a 
kényes gyomrom miatt van. Különcség, hogy nekem különös érzékem van 
ahhoz, hogy megtaláljam az elvontabb filmekben is azt ami elvonja az 
ember figyelmét az élet zűrjeitől, és mint az utcán eldobott orbit 
magával ragad.
Na szóval nem kellett lekötözni lasszóval, mivel eleve szeretem a „szájönsz fiksönöket”.
A
 sztori egy tudós párról szól akik úgy módosítják az állati DNS-eket, 
hogy egy új erősebb életformát hoznak létre, de ezek sajnos dizájn terén
 erősen elmaradott dundi gilisztákra hasonlító fejlettebb verziók.
Az
 akaratos szőke menyecske teljesen beindult a dologtól, és mivel 
észrevétlenül elfojtotta szexuális  ösztöneit így a fellációt csak az 
élettől kapott észrevétlen, ami majd az izgalom közben csak fokozódni 
fog.
Fogta magát és szinte akaratosan rávette kedvesét 
bujálkodás helyett, hogy ha már nem engedték meg nekik, hogy emberi DNS 
mintán próbálják ki a cuccot, ők akkor is megtegyék ezt titokban.  A 
„Cyrano”-ra hajazó férfi megszimatolta, hogy ebből baj lehet, de mivel 
nem akarta, hogy kedvese megorroljon rá ezért engedett. (Benne még a 
hormonok is dolgoztak erre később tanúbizonyságot szolgáltat a film, 
szerencsére gusztusos határok keretein belül és nem kellett szembesülnöm
 a minden filmben szinte kötelező funkció nélküli férfiseggel.)
Természetesen három-négy sikertelen kísérlet után az egyik gént 
sikeresen keresztezik a kísérleti anyaggal, és már jöhetett is a 
mesterséges megtermékenyítés. Meglepően rohamosan fejlődik az egyed, és a
 szülés sem mondható rendhagyó unalmas bábáskodásnak. 
A szőkére 
hamarjában rájön a babáskodási hajlam, és a fiúját az orránál fogva 
irányítva ráveszi a titoktartásra, s az mivel a szerelem vak eldöntötte,
 hogy Ö maga is az lesz.
Ennyit elég lesz a szátokba rágni, talán 
ezután önállóan haraptok rá és nézitek meg a végkifejletet és a 
kifejlett csini női egyedet, aki tesz még egyet s mást.
Elárulom,
 hogy van benne minden ami egy jó filmhez kell, feszültség és most nem 
az elektromos berendezésekre gondolok, izgalom ami nem csak fülledt 
erotikából áll, és vér is akad értelmesen nem tamponálva, és nem 
utolsósorban olyan ami egyeseknek fájhat is: gondolkodtatásra késztet, a
 és szikeként vághat belénk a felismerés, hogy így is lehet horrorfilmet
 csinálni! 
Természetesen miután megszemléltem és mivel eléggé 
felkavarta nálam a port és az állóvizet, mégsem lett sár, fogtam magam 
és megnéztem hogyan vélekednek a port.hu-n  humanoid társaim, de 
csalódottan konzekvenciáztam, hogy bizony egyesek csak bután mint egy 
orángután lehúzták, na nem a wc-t, mert amit oda kellett volna üríteni 
azt a fórumban kenték szét. 
Tisztelet a kivételnek, akinek inge az meg vegye le és mossa ki. :)
            
 
 
ezt a filmet mindenféle kritikák és nézők nagyon lehúzták, ezért annak idején kicsit félve néztem meg. de nekem tetszett. mondjuk ez részben annak is betudható, hogy kicsit elfogult vagyok Sarak Polley irányába (még gyerekszínészként láttam először a Váratlan utazás című sorozatban :-)
VálaszTörlésde szerintem ez a film tőle függetlenül is jó lett. bár a végén a változást hülyeségnek tartottam, mert ez az élővilágban nem így működik. ehhez kell egy kiváltó ok, ami a filmben nem volt meg.