Kedves olvasó Könyvbarátok!
Szeretném felhívni figyelmeteket egy igencsak
figyelemreméltó hölgytagunk blogjára. Számos írása itt olvasható, és biztosra
veszem, hogy Nektek is okoz majd mosolyfakasztó perceket. Kérlek hát bennetek
ismerjétek meg:
Angel Lilith oldalát!
Az nem is úgy volt 2. – Piroska /részlet/
Az nem is úgy volt…
De tényleg…
Kezdjük ott, hogy a Piszkosrózsaszínke sokkal közelebb állna a
valósághoz. Anyám eredetileg Hófehérkének nevezett el, és ennek
megfelelően is öltöztetett, mígnem egy rosszul sikerült nagymosás
keresztül nem húzta az egészet. Apám ugyanis a mosógépben rejtegette a
dugiüveg vörösborát. Attól kezdve hívtak – mint említettem is, kissé
tévesen – Piroskának.
Mi egyébként a falu szélén laktunk, öreganyám meg az erdő sark…,
vagyis közepén. Egy nap anyám sokadik veszekedését tervezte apámmal, és
hogy apám később ezt ne öblíthesse le tudatmódosító folyadékkal, meg
engem is eltávolítson a szóváltás idejére otthonról, elküldött mamához
az ominózus üveg borral, ami igazából egy üveg vadász volt. Meg persze a
kaláccsal, de azt csak álcázásnak szánta, ha esetleg összefutnék valami
rendőrrel vagy ilyesmivel út közben.
Taxira, buszra nem lévén pénzünk, gyalog kellett mennem. Ez végülis
nem lett volna probléma, mert az erdészet rendesen takarította az
ösvényeket, így el sem tévedhettem. Volna. Ha nem akarok. De éppen arra
járt Farkas Jóska, aki nekem már nagyon rég óta tetszett. Mondta,
szedjünk virágot. Kérdeztem, van-e nála gumi. Félreértette. Szerencsére.
Na, a lényeg az, hogy így egy kicsit elkéstem a mamától. Nem sokat,
csak úgy négy-öt órát. Mondtam, Jóskának, nem lesz ez jó, mert öreganyám
egyből fel fogja hívni apámat, és akkor megnézhetjük magunkat. Azt
mondta, majd ő beszél az öreglánnyal, csak menjek szép lassan, mire
odaérek, addigra ő majd mindent elrendez. Hát, nem egészen úgy
gondoltam, ahogy később megláttam. Folytatás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése