Nagyon szeretem az érzelmekről szóló filmeket, ahol valamiféle életérzés jön át a képernyőről, hogy mi a nézők is beleélve magunkat átélhessük azt. Ilyenkor döbbenek rá leginkább, hogy sajnos a magyar filmek ilyen értékű alakítással szemben nagyon le vannak maradva.
Már említettem, hogy szeretem a jó egy helyszínes filmeket, olyan mint egy színházi jelenet, persze azért más mert film, de a lényeg, hogy költségvetési szemponttól kis hazánkban is könnyen előállítható műről van szó.
Egy tizenéves drámáról van szó, ami leginkább lelki téren teljesedik ki. Két jó barát az érettségit követően találkozik egy motelszobában, és mivel időközben egyikük sem melegedett be, így buzulás helyett abból az apropóból, hogy John akit itt történetesen nem Garfield gazdája, filmrendező lett és itt mutatják be első filmjét.
Annak tartalmáról nem kerül említés, így mindenkinek a fantáziájára van bízva.
Ámde Vince a bemutatást megelőző estén elkezdi barátját faggatni egy iskolai eset kapcsán, hogy megtudja, hogy John az ő akkori barátnőjét erőszakkal kényszerítette-e szexuális együttlétre vagy sem.
Későbbiekben megjelenik Amy is akiről szó van, és Ő teljesen másképp emlékszik az esetre mint John, így az események új fordulatában már-már csak találgathatunk, hogy ki mond igazat és ki nem.
Érdekes film az emlékezésről, a problémák megoldásáról, a menekülésről a felelősség elől, és a beismerésről. Azoknak akik szeretik az önismerettel kapcsolatos dolgokat, kellemes kikapcsolódást nyújt ez a lélektani ábrázolás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése