Titok (不能說的秘密 / Bùnéng shuō de mìmì) 2007

Amikor egy lány eljátssza a szerelem zenéjét a fiú menthetetlenül a rabjává válik. S önkéntelenül várja a percet mikor újra összefuthatnak és újra meghallhatja kottáról kottára. Elgyengül, belül szétárad a béke és semmi sem válik fontosabbá, mint a viszonzás.
Keleti romantikus filmhez még nem volt szerencsém, pláne nem olyanhoz, ami még meg is tudott lepni, viszont ez történt a Secret (Bu neng shuo de. mi mi 2007) esetében. Így utólag lehet azt mondani, hogy nem újkeletű az ötlet, de amikor csak nézőként szemléljük a történetet anélkül, hogy ismernénk a fő fordulat, amit vétek elárulni, akkor bizony megdöbbentő tudd lenni ez a keleti sztori.
A film megnézésekor nem sejtettem, hogy egy romantikus drámával ülök szemben.

Kezdetekkor körbevezeti Jay-t egy helyi leány az új iskolájában ahova utolsó évesként csöppen bele, aki aztán magányosan folytatja útját a folyóson mert ki akarta deríteni, hogy ki játszott oly elbűvölően a régi terem nagy zongoráján. Így lett első hallás után első látásra szerelem.

A fő mondanivaló már meg is van, viszont a titokzatosság is végig jelen van, ami elsőre nem is nyilvánvaló. Jay (Jay Chou) nem tudja, hogy újdonsült szerelme miért nem jelenik meg minden nap az iskolában, míg egy nap kiderül, hogy a kiemelkedően jól zongorázó leány asztmás, de Jay nem adja fel, ám a helyzet csak fokozódik.
Innentől kezdve azt hittem, hogy majd ez egy szokásos: „győzzük le a betegséget együtt” típusú film lesz, hála a magasságosnak nem.
Ám többet nem árulhatok el, hiszen pont ez adja történet magját, egy titok, amit mindenkinek magának kell felfedeznie. Mondjuk a lány karakter néhol túl merev volt, vagy csak én értékeltem Jay cinikus humorát, ami persze egy játékos adok-kapok is lehetne, más filmekben ez jól működik, persze a kínai lányoknak meg az orrfelhúzás a szexepiljük.

Európai szemmel is nagyon élvezetes darabot kaptunk, szívesen vennék ajánlatokat hasonlóan jó filmcímekről is. Jay története bár nem egy kalandregény, mégsem unalmas, a különc barátok, a zongorapárbaj ami igazán látványos is, már amennyire ez egy zongoránál lehetséges.
Szórakoztató elemként hat az apát megformáló színész játéka is, nincs túlerőltetve és tényleg jó fej amikor próbálja a fiát felrázni, persze tanárként nem csoda ha van érzéke hozzá. Érdekes azonban az iskolai szigor, a tisztelet megkövetelése, ám van egy dolog ami mindig megfigyelhető, a gyerekek sosem mondanak ellent a felnőtteknek kamaszkori dacból, tényleg érződik a tisztelet, és erre nem csak ez a jelenet utal.

Tehát minden rendben volt, főleg a csavar miatt. Szépek voltak az effektek is amik a történetet hihetővé varázsolták. A film varázsa a kellemes hangulat megteremtése, a könnyed és nem túlerőltetett színészi játék, a már-már természetesség működése, ahol keveredik a naivság és az érzelem üde színfoltja.

Rengetege jó dolgot le lehetne írni, de azzal csak megsérteném a varázst, amit megnézéskor adhat e mű . Ha szereted a romantikát ami nem elcsépelt, nem csöpögős és mellé vágysz még egy kis fordulatra is, akkor délutáni kikapcsolódásra ez mindenképp megfelelő lesz, egy megfelelő kedves társaságában vagy akár anélkül is.