2013. november 25., hétfő

Hibrid: végzetes összefonódás!

Derengjen a fény, hogy a vér és húscafat önmagában nem ízletes elegy nekem. Jöjjön az isteni szikra, mért kevés az ha széjjeltépett darabok kenik szét nedvüket képi megjelenítőmön.
Nem vagyok egyen egyed, azaz militarista, így nem érzem át azt a katonás bájt, ahol egy késsel vagy más vágásra alkalmatos célszerszámmal vágják ki-s le a szerveket, szúrják le egymást menekülve sikoltozva rémülve, és közben irracionálisan védekezve, avagy jön a rettenet és a "júj de félek"-től a földön fetrengve várva a halált. Számomra az a tetszetős, ha az elbeszélt cselekmény nem merül ki a puszta ritkításban, mert nem vagyok egy makacs apacs ki skalpvadász módon vérben fürödne dzsakudzijában .

A további mellébeszélés helyett elbeszélném lelkesedésem fő okát, mi kiváltotta belőlem, hogy újra nyughatatlan kisgyermekként lelkendezve az orrotok alá nyomjam ezt. :)
Müzli féle csemegeként hintem magvas mondandómat, melyből aki ügyes ügyesen szemezget nem nézhetik madárnak.
Nem akarom, hogy bárki is popsifej módjára a külső alapján vonja le a konzekvenciát, és ez alapon intsen sziát a filmnek, hiszen ez több annál, mint aminek látszik.
Bár kétségtelen, hogy a Hibrid (Splice) üdvöskéje egy választóvonalat képez nem csak a saját fején, de a filmezők táborában is. Az fogja a sátorfáját és álljon odébb, aki a horrorban nem szereti ha esetleg tartalmi mondanivalóval is találkozik, és morális döntésekkel valamint ha ésszerűbben reagálnak a szereplők és nem buta Barbie-ra hajazó szőkeként sipítozva menekülnek.
„Szóval a sztori mamár mindenkinek ismerős”, kell hozzá jó sok pénz meg egy aprócska hős, de most nem csak a sztori nő fel benne hanem a főszereplő is.

Figyelem a blog további része mogyoródarabkákat és spoilertörmelékeket tartalmazhat, emészteni és ülve folytatni az olvasást mindenkinek csak saját felelős segge teljes tudatában ajánlható. Ha kockázni akartok, vagy mellek hatása alá kerülni, akkor keressétek fel konzolotokat vagy a barátnőiteket.

Érdekesnek tartom, hogy egyes filmelemző oldalon megnyilvánulnak a hozzászólók, sok esetben már az is horror, így nemegyszer megesett, hogy nem tudtam eldönteni kinek is van igaza, vagy ki az aki inkább csak vérszemet kapva védi az álláspontját ülve a monitorja előtt. (Néha teljesen szellemi tolószékessé amortizál már az, hogy végigküzdjem magam a betűk ármádiáján.)

Nem vágom gógyiból, hogy kinek mitől jó egy film, de azt tudom, hogy én elég finnyás vagyok ilyen téren, és ez nem a kényes gyomrom miatt van. Különcség, hogy nekem különös érzékem van ahhoz, hogy megtaláljam az elvontabb filmekben is azt ami elvonja az ember figyelmét az élet zűrjeitől, és mint az utcán eldobott orbit magával ragad.
Na szóval nem kellett lekötözni lasszóval, mivel eleve szeretem a „szájönsz fiksönöket”.
A sztori egy tudós párról szól akik úgy módosítják az állati DNS-eket, hogy egy új erősebb életformát hoznak létre, de ezek sajnos dizájn terén erősen elmaradott dundi gilisztákra hasonlító fejlettebb verziók.
Az akaratos szőke menyecske teljesen beindult a dologtól, és mivel észrevétlenül elfojtotta szexuális ösztöneit így a fellációt csak az élettől kapott észrevétlen, ami majd az izgalom közben csak fokozódni fog.

Fogta magát és szinte akaratosan rávette kedvesét bujálkodás helyett, hogy ha már nem engedték meg nekik, hogy emberi DNS mintán próbálják ki a cuccot, ők akkor is megtegyék ezt titokban. A „Cyrano”-ra hajazó férfi megszimatolta, hogy ebből baj lehet, de mivel nem akarta, hogy kedvese megorroljon rá ezért engedett. (Benne még a hormonok is dolgoztak erre később tanúbizonyságot szolgáltat a film, szerencsére gusztusos határok keretein belül és nem kellett szembesülnöm a minden filmben szinte kötelező funkció nélküli férfiseggel.)

Természetesen három-négy sikertelen kísérlet után az egyik gént sikeresen keresztezik a kísérleti anyaggal, és már jöhetett is a mesterséges megtermékenyítés. Meglepően rohamosan fejlődik az egyed, és a szülés sem mondható rendhagyó unalmas bábáskodásnak.
A szőkére hamarjában rájön a babáskodási hajlam, és a fiúját az orránál fogva irányítva ráveszi a titoktartásra, s az mivel a szerelem vak eldöntötte, hogy Ö maga is az lesz.
Ennyit elég lesz a szátokba rágni, talán ezután önállóan haraptok rá és nézitek meg a végkifejletet és a kifejlett csini női egyedet, aki tesz még egyet s mást.
Elárulom, hogy van benne minden ami egy jó filmhez kell, feszültség és most nem az elektromos berendezésekre gondolok, izgalom ami nem csak fülledt erotikából áll, és vér is akad értelmesen nem tamponálva, és nem utolsósorban olyan ami egyeseknek fájhat is: gondolkodtatásra késztet, a és szikeként vághat belénk a felismerés, hogy így is lehet horrorfilmet csinálni!
Természetesen miután megszemléltem és mivel eléggé felkavarta nálam a port és az állóvizet, mégsem lett sár, fogtam magam és megnéztem hogyan vélekednek a port.hu-n humanoid társaim, de csalódottan konzekvenciáztam, hogy bizony egyesek csak bután mint egy orángután lehúzták, na nem a wc-t, mert amit oda kellett volna üríteni azt a fórumban kenték szét.

Tisztelet a kivételnek, akinek inge az meg vegye le és mossa ki. :)

1 megjegyzés:

  1. ezt a filmet mindenféle kritikák és nézők nagyon lehúzták, ezért annak idején kicsit félve néztem meg. de nekem tetszett. mondjuk ez részben annak is betudható, hogy kicsit elfogult vagyok Sarak Polley irányába (még gyerekszínészként láttam először a Váratlan utazás című sorozatban :-)
    de szerintem ez a film tőle függetlenül is jó lett. bár a végén a változást hülyeségnek tartottam, mert ez az élővilágban nem így működik. ehhez kell egy kiváltó ok, ami a filmben nem volt meg.

    VálaszTörlés