„Fuss, Forest Fuss!” Vitathatatlan a Tom Hanks Főszereplésével
elkészült film érdemei, a sajátos stílus, a gyermeteg, de ugyanakkor
szeretni való és igazságokat tartalmazó narráció. Hosszú idő után
ugyanazt a kellemes érzést, felismeréses borzongást, jóleső igaz
gondolatokat tartalmazó filmélményt kaptam meg, mint akkor. A Hindi
filmek mindig is hordoztak valamiféle sajátosságot, és rengeteg
tanulságot. Ebből a szempontból ez a darab igencsak kiemelkedik.
Eleinte ugyan szokatlan lehet a szemünknek az indiai ember megjelenése,
de aztán az első képsorok után magával ragad az egész film atmoszférája.
Filmünk főszereplője az Indiából fivéréhez, San Franciscóba költözött Rizvan Khan. Rizvan nem úgy látja a világot mint egy átlagos ember, ugyanis Ö Asperger-szindrómás, így teljesen másképp éli mindennapjait, meg kellett tanulnia emberek közé menni, leküzdeni bizonyos félelmeket. Egy napon meglátja Mandrinát aki egy hindu bevándorló és bár fivére nem támogatja Öt, a házasságot fontolgatja…
A folytatásban vállalkozásba kezdenek, de a 2001. szeptember 11-i terrortámadás megpecsételi az Amerikában élő muszlimok megítélését. A folyamatos atrocitások kettőjük kapcsoltára is jelentő nyomást gyakorolnak, így Rizvannak el kell jutnia az elnökhöz, azt remélve így helyrehozhatja kapcsolatát Mandrinával.
http://www.port.hu/my_name_is_khan/pls/fi/films.film...
Ahogy mondja a narrátor (Rizvan hangja, miközben azt halljuk amit jegyzetel), körülbelül így: „édesanyám nem tudta mi bajom van, de nem is volt rá szüksége, valahogy mindig megérezte hogyan értheti meg velem a dolgokat” Rizvan mindannak ellenére, hogy az Ö élete sokkal nehezebb mint egy egészséges emberé, hihetetlen érzelmi intelligenciát tanúsít mindazok ellenére, hogy Ö teljesen másképp látja a világot, és valószínű hogy tetteit nem ezek tudatában viszi végbe.
A lassan kibontakozó cselekményszálban egy nagyon megható történet áll össze. Egy mese felnőtteknek. Igen felnőtteknek, mert a tartalmi mondanivaló olyan dolgokra világíthat rá, mint összetartás, becsület, önzetlen szeretet.
Rizvan képes arra hogy igazi férfi legyen, persze ezt szintén nem úgy érzékeli, de sok ember példát vehetne azokról a kommunikációs megoldásokról, amik e férfi repertoárjában szerepelnek.
Először csak egy utazásnak látszik, az amerikai elnökhöz tart, hogy Közölje Vele: „A nevem Khan, és nem vagyok terrorista.” A többször felbukkanó mondat lassan értelmet nyer, eleinte hiábavaló és kilátástalan harcnak tűnik.
Ám az utazás eközben Rizvan múltjára is értendő, a folyamatos visszaemlékezéssel megoldott történetvezetés lassan kibontja a cselekményt.
Ez a lassúság cseppet sem feltűnő, ugyanis kellemesen fűszerezett humor gyakran próbára teszi a rekeszizmokat. Rizvan egész hozzáállása szokatlan, ugyanakkor őszinte, görbe tükör egyeseknek, nevetve tanít valamit…
Nevetés mellett meghatódunk, előfordulhat, hogy könnyeket csal a szemünkbe, a közel 2 óra 45 perces film csak első hallásra hosszú, mert ha a képernyő elé ültünk, és ha a történet megragad, akkor bizony már fel sem akarunk állni, és figyeljük az eseményeket.
Előfordul majd párszor kiszámítható cselekmény, de ez az egyetlen hibája, a mondanivaló és a sok nevetés, a meghatottság érzése, a drámai részek fokozása mindezekért kárpótolnak.
Ajánlom mindazoknak akik a Forest Gump-ot szerették, mert ennek a filmnek sikerült felnőni hozzá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése